Ha nem lett volna elég megosztottság a világban már korábban is, a koronavírus-védőoltás megjelenésével egy újabb árkot sikerült ásni az emberek, konkrétan az oltottak és oltatlanok közé.
A koronavírus ellen oltottak erősebb ellenszenvvel viseltetnek az oltatlanok iránt, mint amennyire az oltatlanok diszkriminálnák az oltottakat – ez a meglepő eredmény született egy friss, a Nature tudományos folyóiratban leírt kutatás során. A dániai Aarhus Egyetem és a CEU Demokrácia Intézetének kutatói eredetileg azt feltételezték, hogy az oltott-oltatlan tábor kölcsönösen fújni fog egymásra, de úgy tűnik, az oltatlanokat nem zavarják azok, akik úgy döntöttek, hogy beoltatják magukat a SARS-CoV-2 ellen.
Sosem lesz ez könnyű ügy, az oltatlanok és az oltottak is teljesen biztosak abban, hogy a másik fél teszi kockára az egészségét, adott helyzetben az életét is.
A tanulmány eredményei 21 ország több mint 15 ezer ember körében végzett felmérésen alapulnak. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy ez a magatartás akadályozhatja a világjárvány kezelését, és egyes társadalmakat megosztottabbá tehet, mint a világjárvány előtt.
A SARS-CoV-2 elleni vakcinák bevetése megosztottságot eredményezett a magukat beoltatók és az ezt elutasítók között. A kutatás azt sugallja, hogy az oltottak elítélhetik az oltatlanokat, amiért nem követik az egészségügyi hatóságok tanácsát – ez a magatartás a szabálykövetéssel, a csoportban gondolkozással függ össze. Egy korábbi kutatás ezzel egybevágóan azt találta, hogy azok, akik elutasítják az oltást, arról számolnak be, hogy diszkrimináltnak, és akaratuk ellenére nyomás alatt állónak érzik magukat (például a nem beoltott egyénekkel szembeni szigorú kormányzati politika miatt).
„Óriási dolog, hogy a világjárvány kitörése után ilyen hamar voltak oltásaink a koronavírus ellen, de hamar kiderült, hogy nagyon nehéz ilyen sok embert rávenni arra, hogy saját maga és mások érdekében oltassa be magát” – mondta a Telexnek Bor Alexander, a CEU kutatója, a tanulmány egyik szerzője. „Egyre nagyobb feszültség alakult ki a társadalomban az alapján, hogy ki oltja be magát és ki nem, illetve hogy milyen szabályokat hozunk ezek mentén. Ezért kezdtük el vizsgálni azt, hogy mit gondolnak egymásról ezek az emberek.”
A kutató szerint az, hogy a politikusok mit mondanak és milyen szabályokat hoznak, csak az érem egyik oldala, sok múlik azon is, hogy az emberek hogyan tartják be a szabályokat egymás között:
„Az emberiség szuperképessége, hogy hatalmas csoportok, közösségek tudnak egy közös célért, közjóért dolgozni. Ennek egyik titka, hogy ösztönösen erkölcsi kötelességként tekintünk a kooperációra, és erős ellenszenvet érzünk a normaszegőkkel, potyautasokkal szemben.”
A pandémia sokként hatott a világra, és az olyan hatalmas közösségi erőfeszítések, mint a távolságtartás, a maszkviselés vagy az oltás, sokakban morális kötelességgé nemesültek. A potyautasokat nem nézi jó szemmel a társadalom. Ezt a logikát megfordítani pedig nem lehet: az oltatlanoknak ilyen szempontból nem lehetnek problémások az oltottak, hiszen éppen ők azok, akik betartják a csoport szabályait.
Az egész helyzet egy lefelé tartó spirálba taszítja az oltatlanokat: az egyik fő oka annak, hogy nem oltatják be magukat, a bizalmatlanság, de a feléjük irányuló negatív attitűdök, a kirekesztés, a politikai döntések mind még bizalmatlanabbá, oltásellenesebbé teszik őket.
A kutatás megállapította, hogy a beoltottak ugyanolyan vagy magasabb szinten fejeznek ki diszkriminatív attitűdöket a be nem oltottakkal szemben, mint az előítéletek más gyakori célpontjaival, például a bevándorlókkal vagy a kábítószerfüggőséggel küzdő emberekkel szemben. Összességében ezek az előítéletek általában egyoldalúak; a szerzők csak az USA-ban és Németországban találták úgy, hogy az oltatlanok némi ellenszenvet éreznek a beoltottakkal szemben, bár ez utóbbiakkal szemben nem figyeltek meg negatív sztereotípiákat vagy kirekesztő attitűdöket. Itt nem találtak különbséget például a politikai hovatartozással kapcsolatban sem. (További részletek a Telex cikkében olvashatók.)
